Égi vándor

Néha még álmodom, bíborszínű alkonyon
Oly messze van titokzatos hazám,
Vissza már nem térhetek soha talán.
A város vár, s én indulok.
Még néhány nap és ott vagyok,
S feladva mindent közéjük állok én.

Nem a Földön születtem,
De ez a Föld a végzetem.

Egy lány is vár, s egy éjszakán
Rémülten néz reám,
Megérti majd, hiába titkolom,
Hogy én egy más világhoz tartozom.

Nem a Földön születtem,

De ez a Föld a végzetem