Valaha

Ha hallanád, mit én szeretnék,
ha vállalnád a tetteket,
ha értenéd az álmaim,
mit az évek szőttek,
s te elhitted.
Hát hagyd, hogy újra elsodorjon
az életünk, a csónakunk.
Most engedj újra úgy evezni,
mint rég, mikor együtt álmodtunk.

Valaha szerettünk, nagyokat nevettünk,
lehettünk vagányok, nem voltak szabályok,
láttuk a lényeget ez volt a szeretet.
Minden csak rólunk szólt.

Én úgy akartam megfelelni,
hogy megmaradjak embernek.
De láttam azt, hogy többet érek
ha hozzád simulok, s megkérlek
hát engedj néha úgy ölelni
hogy körbe fond a két karom.
Az életünk, a csónakunk,
csak hagyjuk, hogy messzire sodródjon.

Valaha szerettünk, nagyokat nevettünk,
lehettünk vagányok, nem voltak szabályok,
láttuk a lényeget ez volt a szeretet.
Minden csak rólunk szólt.

Valaha szerettünk, nagyokat nevettünk,
lehettünk vagányok, nem voltak szabályok,
láttuk a lényeget ez volt a szeretet.
Minden csak rólunk szólt.

Valaha szerettünk, nagyokat nevettünk,
lehettünk vagányok, nem voltak szabályok,
láttuk a lényeget ez volt a szeretet.
Minden csak rólunk szólt.

Valaha szerettünk, nagyokat nevettünk,
lehettünk vagányok, nem voltak szabályok,
láttuk a lényeget ez volt a szeretet.
Minden csak rólunk szólt.

Valaha szerettünk, nagyokat nevettünk,
lehettünk vagányok, nem voltak szabályok,
láttuk a lényeget ez volt a szeretet.
Minden csak rólunk szólt.