Aki a Földön jár

Nem várok többé rád
minden titkot elmondtál,
s csendben elkísér e szótlan társaság.
Mondd most el őszintén
nem vagyok egy halvány kép,
mi áll a polcon,
és folyton visszanéz.

Már értem, hogy mért választ mást,
aki a mának él még.
Választ csak az kap már,
aki a földön jár.

Kellett egy hangos szó,
mi megtalál a távolból.
Egyre feldühít, de mégis nyugtató.
Minek a felhajtás?
Átfut rajtam a borzongás,
s féltve érzem én,
hogy nem bírom tovább.

Már értem, hogy mért választ mást,
aki a mának él még.
Választ csak az kap már,
aki a földön jár.

Már értem, hogy mért választ mást,
aki a mának él még.
Választ csak az kap már,
aki a földön jár.

Már értem, hogy mért választ mást,
aki a mának él még.
Választ csak az kap már,
aki a földön jár.

Már értem, hogy mért választ mást,
aki a mának él még.
Választ csak az kap már,
aki a földön jár.

Már értem, hogy mért választ mást,
aki a mának él még.
Választ csak az kap már,
aki a földön jár.