Míg A Dal Véget Nem Ér

Míg a vérem erre hajt,
írom hozzád én a dalt.
Szól a hangszerem, mely életben tart.

Hiány, vágy, és változás,
lelkem, dúló lázadás.
Égre írom majd, mit elhallgat más!

Játszd újra hát!
a dühödet, a haragodat add ki a dalban!
Játszd újra hát!
Akarom a lelked minden hangban!

LÉGY VELEM A HÚR,
HADD FESZÍTSÜK VÉGRE TÚL!
BÚJJ KI MINDEN ALÓL,
AMI GÁTOL!
LÉGY VELEM A SZÓ,
A HANG, MELY MINDIG HALLHATÓ!
SZÁLLJ, VIGYEN A SZÉL,
MÍG A DAL VÉGET NEM ÉR!

Gyenge voltam, s meztelen,
mikor nem volt hangszerem.
Éltem én is pont úgy, mint aki nem.

De nyúzni kezdtem a húrokat,
s megtaláltam a hangomat,
az se számít már, ha azt mondják: vad!